A Krasznahorkai-év programsorozata Schreiner Dénes és Ullmann Tamás filozófusok előadásával folytatódik.
Mit jelent kívülállónak lenni, és milyen nyelven ragadható meg a menekülés tapasztalata? A következő esten Schreiner Dénes, a Buddhista Főiskola oktatója és Ullmann Tamás, az ELTE Filozófia Intézetének professzora a menekülés és a kívülállás alakzatain keresztül kínálnak új filozófiai olvasatokat Krasznahorkai László életművéhez.
„ŐRÜLETIG KÖRBEÍRT VALÓSÁG”
Krasznahorkai és a menekülés alakzatai
Schreiner Dénes előadása
Az előadás arra tesz kísérletet, hogy feltérképezze azokat a nyelvi-poétikai formákat, melyek által Krasznahorkai László szövegei egy sajátos világot vázolnak fel. A fosztóképzők sokasága, a mondatvégi pont elodázása vagy éppen az elbeszélői jelen megtörése az utólagosság által mind-mind olyan alakzatok, melyek nemcsak párhuzamba állíthatóak a menekülés világának ábrázolásával, hanem annak szövegbeli felépítését segítik elő. Mindeközben az elbeszélői hang és a szereplők belső hangjának egymásba fordulása olyan gondolatfolyamot mutat fel, mely a gondolkodás szilárd alakzatokba rendeződését nem csupán megelőzi és követi, hanem mintegy folytonosan kíséri és kísérti. E cseppfolyósság a filozófia számára is rendkívül érdekessé teszi e szövegeket.
A KÍVÜLÁLLÁS EGZISZTENCIÁLIS ÉS KULTURÁLIS DIMENZIÓI
Ullmann Tamás előadása
Az előadásban a kívülállás egzisztenciális problémáinak irodalmi megjelenítéseiről szeretnék beszélni. Úgy gondolom, hogy Krasznahorkai műveinek a kívülállás az egyik legfontosabb mozzanata: a szereplők kívülállása az uralkodó normalitáson, az elbeszélő kívülállása az elbeszélés hagyományos lehetőségein, a kultúra csúcsteljesítményeinek kívülállása a hétköznapi valóságon, a regények terének kívülállása a valóságos földrajzi viszonyokon, az elbeszélt idők kívülállása a történeti időn, és még sorolhatnánk. A kívülállás minden formája utal azonban valamire, ami Krasznahorkai kultúrfilozófiai elmélkedéseiben az égi és az ég alatti között kibontakozó ellentétből nyeri el az értelmét.
Az előadás ingyenes, de regisztrációköteles.
Dr. Schreiner Dénes filozófus, esztéta, A Tan Kapuja Buddhista Főiskola főiskolai tanára, ahol filozófiatörténetet, vallásfilozófiát, etikát, esztétikát és vallástörténetet oktat. Tanulmányait az ELTE filozófia és esztétika szakán végezte, majd 2007-ben az ELTE esztétika doktori programján szerzett PhD-fokozatot. Kutatási területei közé tartozik a görög mitológia és filozófia, a német idealizmus, a fenomenológia, valamint a vallás és művészet kapcsolata.
Oktatói és tudományos munkája mellett szépirodalmi alkotóként is ismert: novellái és rövidprózái több folyóiratban megjelentek, önálló kötetei között szerepel a Mint kagylók, ha bezárulnak és a Kis halogatások könyve. Filozófiai gondolkodásában kiemelt szerepet kap az irodalom és a filozófia párbeszéde, valamint a lét, a másság és az emberi tapasztalat fenomenológiai vizsgálata.
Dr. Ullmann Tamás filozófus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Filozófia Intézetében egyetemi tanár, az MTA doktora. Az Újkori és Jelenkori Filozófia Tanszék oktatójaként elsősorban a 20. századi kontinentális filozófiával, különösen a fenomenológiával foglalkozik. Kutatásainak középpontjában a tudat, az intencionalitás, a tapasztalat és az emberi létezés alapvető kérdései állnak.
Munkásságában kiemelt szerepet kapnak a fenomenológia meghatározó alakjai, köztük Edmund Husserl, Maurice Merleau-Ponty és Emmanuel Levinas, valamint a modern filozófia és az emberi tapasztalat összefüggéseinek vizsgálata. Számos tanulmány és kötet szerzője, előadásai pedig a filozófiai kérdések mellett gyakran érintik az irodalom, a kultúra és az önértelmezés problémáit is.
A Krasznahorkai-év folyamán az ELTE tematikus előadásokon és szakmai konferenciákon értelmezi az író életművét. Az eseménysorozatra a Bölcsészettudományi Karon várják az érdeklődőket, a részletek itt olvashatóak. A programsorozat szakmai vezetője Gintli Tibor egyetemi tanár, az MTA doktora, az ELTE BTK Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet igazgatója.